Megígértem, folytatom.... 

Nem is tudom, nem sokkal lett jobb, persze még kevés idő telt el. Volt egy kis szünet az alázásban, de aztán pár nap után kezdődött előlről. Nem tudom, mikor, hogy lesz vége.

Na, de kezdjük az elejéről...

A poszt felkerült, mindenféle beazonosíthatóság nélkül. Nem akartam ártani neki, vagy a családjának, csak fel akartam hívni a figyelmet egy jelenségre. És meg akartam értetni vele is, hogy mit csinál... ő, a "jó gyerek". Nagyon sok bátorítást kaptam, és kerestek meg "sorstársak" is. Együtt minden könnyebb... Eközben ő naponta írt, válogatott szidalmakat, fenyegetéseket. Túl kellett élni.

Nem szégyeltem magam. Kerestek meg ismerősök. Nem kérdezte senki, hogy igaz e, amit írtam, de többen megkérdezték, hogy "biztos nem vert e meg"? Látják, milyen ember, csak nem merik/ akarják mondani. Nem érdekli az embereket más, csak, hogy távol legyenek tőle. És elgondolkodtató, de valóban... Nagyon gyorsan és folyamatosan változnak körülötte az emberek. Senki nem marad sokáig, csak a valóban buták. Míg mellette voltam kb 4 garnitúra cserélődött le ( persze mindenki elárulta) és nem beszélünk másfél évről.  

Pár nap múlva robbant a bomba. Megtalálta a bejegyzést, és minden borult. Beazonosította magát ő, és beazonosította az Édesanyja is. Mindkettő rágalomnak minősítette az írásom, miközben bemutatták őt, pont olyan agresszív, erőszakos törtetőnek, amilyen. 

Megfenyegetett rendőrökkel, a munkalehetőségem megszüntetésével, mindennel, ami csak eszébe jutott, ha nem szedem le a "hazugságaimat". Erre nem voltam hajlandó. Ekkor küldött a főnökömnek, hétvégén hajnalban egy sms- t, ami miatt bárki kirúgott volna. A szerencsém talán annyi, hogy Ők ismertek régről, még a srác előtti időkből. Egy dolgot vettek figyelembe, hogy nem árultam el őket, illetve azt, hogy ha megszűnik a munkám, valóban rá lehetek utalva a kapcsolatra újra. És ennyire nem volt senki felelőtlen.

Mindenki segítséget ajánlott, ki így, ki úgy... Többen kérték, hogy menjek be a rendőrökhöz. De semmiképp nem szeretnék ártani neki, míg ő nem okoz komolyabb kárt nekem. Tudom, nem kéne már ezzel foglalkoznom és el sem tudom képzelni mi foroghat egy ilyen ember fejében, mikor kockára teszi az életét valakinek, aki állítólag egyigaz, és királynő... Ez nem szeretet... már rajongás sem. Ez egy sima sérült ego rettentő ártó szándéka. Egy olyan helyen, ahol én csak segíteni voltam. 

És tegnap kaptam tőle sms-t : "Tegyél fekete pontot a tenyeredbe" ... ( a bántalmazó kapcsolat jele), már nincs rá szükségem... Lassan egy hónapja nem élek félelemben. És sok tüskét gyűjtöttem, kaptam sebeket és ugrok ártalmatlan dolgokra, mert ezt sikerült azért elérnie... Nem lesz egyszerű dolga az utódjának. De hiszem, hogy megéri. Lesz újra olyan reggel, mikor majd nem csak a mellettem állók körében tudok őszintén mosolyogni, hanem már az új életemre is. 

Köszönöm a figyelmet.

folytatom...