Van az úgy, hogy semmi sem sikerül, vagy épp minden egyszerre jön össze. Kellett már mélypont is, túl magabiztos voltam :) Megjött...

Én nagyon hiszek az Univerzumban, a segítségében, a tanítómban/ vezetőmben. Ha elhatározom merre indulok minden segítséget meg kell kapjak hozzá- fentről. Csak el kell határozzam magam és kitartani. Semmi több. Ment is minden a maga útján... addig a pontig. 

Aztán minden összeborult. Annyira rosszul voltam, hogy már segítséget sem volt értelme kérni. Egyszerűen ebben a helyzetben magamnak kell felállni! Így tanultam, így éltem, így tapasztaltam meg élhetőnek. Voltak hullámok előtte is, (mert az is tény, hogy nagyon nehéz egy bántalmazó kapcsolatból valóban kilépni, mérhetetlen erő és kitartás kell hozzá,) és nem mindet éltem meg túl jól, de csak hullámok voltak. Ez most azokhoz képest szakadék. Egész nap pánik, félelem, hiány ( mi után is, ha semmi nem volt jó, sőt?) és kitartó egész napos zokogás, mert " vissza akarom kapni". De mit? Semmi nem volt jó, tényleg semmi... Hiányzott a borderline rajongás... a legjobb tanács annyi volt, hogy szülj gyereket. Köszi ;) Annyira nem tűnik gyors megoldásnak :)

De hiszem, hogy minden lejtőnek van alja, a szakadéknak meg aztán nagyon hamar eljön.. Aznap este sok barát állt fel segíteni, ki így, ki úgy, ki elfogadható ajánlatot mondott, volt, aki lehetetlent. Mindenesetre lefoglaltak, segítettek túlélni a zuhanást, ami elkerülhetetlen volt. Másnap még annyira nem voltam képben, bár már kezdett körvonalazódni a megoldás, de nem vállaltam be a maximalizmusom mellett még egy napot munkával, úgy, hogy nem tudok figyelni. Harmadnapra, már szabadságon, egy jó- baráti találkozó kezdett helyretenni, nem volt rövid, és kedves sem, sőt... Őszinte volt, és igaz. Sorolta a rosszat, és sorolta, és sorolta... volt mit, hisz majd egy éven át hallgatta.., Elmondta azt is mit tegyek, ha mégis a visszautat, a hátraarcot választom, és azt is, hogy ennek milyen - sajnos nagyon is- belátható következményei lesznek. Sorolta, hogy mennyi rosszat tehet még, mennyire tönkretehet szimplán csak azzal, hogy én márpedig segíteni akarok, a teljesen reménytelen helyzetben is. Elmondta, hisz a barátoknak sem feladata helyettem dönteni! Sokkal inkább segítséget nyújtani a dolga, reálisan látva sorolni a lehetőségeket és az ehhez kapcsolódó következményeket. Később, este pedig egy pilates- es meditáció, magamba vonulás.. Jobban lettem, de nem voltam jól. És "míg nem látod az utat nincs segítség".. addig "az angyalok is veled együtt toporognak" Nagyon hamar meg kellett lássam az utat... 

Eljött a negyednap, emelkedő van, olyan segítséget kaptam, ami ... eszembe sem jutott.. Fel sem fogom. Innen is látszik, hogy csak rá kell bíznom magam az Univerzumra. Meghallgathattam egy régi- régi történetet,- mert a történéseket legalább két szemszögből kell látnod, hogy ítélhess, vagy hogy mondhasd, hogy melyik a meggyőzőbb, merre az igazság...  :)- csak beszéltünk és beszéltünk.. és nagyon szeretném hinni, hogy ennek még nincs vége, hogy még nagyon sokat fogunk beszélni.. Univerzum.. mi más?! Fent már tudták, hogy kell a löket, hogy visszakerüljek a kitartóan nem állapotba, hogy meghallgassam és megerősítsen benne, hogy miért nem! Annyira egyszerű volt és annyira őszinte. Elkezdtem azt érezni, hogy ha évekkel ezelőtt nem lehetett ezen segíteni, akkor én- sokkal később-  nagyon feleslegesen erőlködök. Ráadásul bárkin lehet segíteni, aki maga is változni akar, de ő még mindig csak sérelmekkel vagdalkozik, hazugsággal vádol. És nyilván volt más egyigaz, királynő is a "jó fiú" mellett. Akart más is segíteni, többen is. 

Arra jutottam, hogy éppen ideje befejeznem az erőlködést nekem is. Nem vagyok Teréz anya, főleg nem kérés nélkül. Írtam neki, hogy hosszú levelet, kifejtve mennyire rossz volt ( neki és nekem is), hogy mennyire nincs igaza a vagdalkozással, és mégis, az összes rossz ellenére felajánlottam, hogy a minimális jó, és a kiegyensúlyozottabb élet reménye miatt gondolja át még egyszer, hogy valóban ezt akarja e, vagy elfogadja a segítségem. Kizárólag az ő döntése..., hisz én július 3- án választottam.

Remélem, hogy már magára talált, hogy könnyebb jobb élete lesz, legalább időlegesen ... De míg hisz magában, és ő nagyon hisz... addig számára a siker biztosított. Mi pedig maradunk, ahol voltunk, ahogy voltunk, mert a mi életünk jó, elégedett, biztonságos és egymásra figyelő ... a kezünk pedig nyújtva, mert enélkül már nem mi lennénk :) 

---------------------------

És lassan a borderline rajongást is elengedem... :)