"tudom, hogy van erőm, maradok őszintének"

Eltelt három hónap. A felnőtt létben ez rengeteg idő, új kapcsolatok alakulnak, a fájdalmak, sérelmek emlékké fakulnak. Nála nem. Vannak pozitívak tekinthető változások persze... olykor nem keres 1-2 hétig sem. Akkor éppen nem is gyűlölködik, és dobál sárral... Ő, a "jó gyerek". Aztán előkerül megint, talál egy újabb fórumot, vagy valami letiltottat aktivál újra és kezdi előlről.  Újra és újra a sérelmek emlegetésével, a tagadással. Ő nem tett rosszat, csak én. Ő ezeket, amivel "vádolom", sosem követte el, ő jó ember. Sérti a blog. Sérti az oldal. Sérti a csoport. Mert "ellene van", a "lejáratására készült hazugság halmaz" csak. Az, hogy sehol nem tettem felismerhetővé, hogy az én hibáim a kapcsolat ilyentén alakulásában szintén felsorolásra kerülnek, mind nem számít. Ahogy az sem, mikor a mi kapcsolatunkba számára idegen embereket von bele, nemegyszer a 15 éve halott anyámat, vagy már a 14 éves kislányomat is. A saját barátai és a közös ismerőseink is unják már az állandó harcot, veszít el embereket..., persze mindig jönnek újak( hisz az első időkben igazán elbűvölő tud lenni)... akiknek a kocsmában a sör fölött, vagy százkilométerekről az interneten lehet panaszkodni, Istent emlegetni- és akik elhiszik, egy darabig. Mire pedig már nem, addigra ott az új váltás. Szomorú egy élet lehet... Ilyenkor az ember nem hisz már magában, nem hisz a jóban és mint a tömegek ópiuma, a vallás szerepe különösen felerősödik nála is. Emlegeti Istent, aki neki neki segít, mellette áll, imádkozik, hit nélkül... csak mert valami kell- de közben a gyűlölködés nem csitul, így értékelhető változást nem vonz. Tudja,mert tudnia kell, hogy átlátszóan álszent, főleg, hogy egy ideje már a szélsőjobb is bekerült az elméjébe, de valamire szüksége van, ami megerősíti, amitől keménynek látszik.... és ez sajnos nem feltétlenül az ő választása.

Valahol mélyen ő jó ember, de a betegsége ezt nem hagyja sosem előtérbe kerülni. Nem egyszerű egy bipoláris- skizofrén személyiség zavar akkor sem, ha kezelik vele a beteget. Hát még, ha nem és ő nem vállalja a kezelést. Így szinte semmilyen esélyem nincs kikerülni a képből.

"Egy borderline- osnál senki nem rajong jobban, mert úgy viselkednek, mint a gyerekek (óvodások), de rajongj helyette te magadért" - egy jó barát tanácsa. hm.... "És ne vedd fel a fonalat, bárhonnan nyújtja is..." Nos, ezt nem tudom én sem megtenni. Sosem keresném, mert jól, és egyre jobban vagyok, de ha segítséget kér, én nem tudom elutasítani, vagy nem venni róla tudomást, mert nem. Aki egyszer fontos volt, az mindig is az marad, és sosem érezhet magáról mást, ha a valódi történésekre figyel. Ha a kezemért nyúl, minden hibája, a minősíthetetlen viselkedése, a folyamatos hazudozása és erőszakossága ellenére sem húzom el a kezem, mert én ettől vagyok ÉN. És igen, a saját utam nehezítem meg, de ha máshogy tenném, az játszma, színészkedés lenne a részemről. Én így élek, liberálisan... még ha ezt ő szitokszóvá tette is már. 

Viszont jó is történt: tanult tőlem dolgokat, amit beillesztett az életébe, folyamatosan dolgozik, valódi élménydús programokat csinál a lányával... és még az is lehet, hogy kevesebbet iszik..., nem tudom, már több, mint 3 hónapja nem találkoztunk személyesen- mondom ezt mint egy leszokóban lévő alkoholista, aki az órákat is számon tartja, miközben a bántalmazó kapcsolatból ugyanolyan nehéz kikerülni, hasonlóan nehéz kitartani a nemnél. Nagyon gyorsan alakul ki itt is függés. Függés tőle, a hangulatváltozásoktól, a betegség periódusaitól, és attól a rajongástól( a jó részétől), ami egészséges ember számára felfoghatatlan.

Én egyre jobban leszek..  sajnos ő nem. És nem is lehet, míg nem dolgozza fel a traumákat, míg nem próbál tanulni az elkövetett hibáiból, míg inkább tagad, minthogy beismerjen, míg nem kér orvosi és gyógyszeres segítséget újra. A betegsége nem szégyen, csak egy kiskorban kialakult mentális zavar, a rosszabbik része viszont, hogy gyógyíthatatlan. De hárítással, az igazsága magyarázásával, bujkálással, vádaskodással, és alkoholra kapkodott gyógyszerrel semmiképp sem kezelhető. Ha egyszer megérti új ember lesz. Jó ember lesz :) Szívből kívánom neki, hogy mihamarabb így legyen.